2014. május 5., hétfő

Jus Accardo: Touch - Érintés


Fülszöveg:

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.


Szavazást indítottam molyon, a Mit olvassak? zónában, és felsoroltam egy csomó szimpi könyvet. Íme a nyertes :)

A borítóval ismét égbekiáltóan nagy problémám van: kezdem azt érezni, hogy a Könymolyképző angolnak érzi magát... Az angol cím zacc/kávé sacc/kábé az egyébként tetszetős borító 1/4 részét elfoglalja, alatta hangyaméretben a magyar. Phuuuu. Alapjában véve tetszik és a borítón szereplő modell totál olyan mint Kale: sötét haj, jégkék szem. Annyiban kötök bele, hogy ugye Kale ritkán hordott a könyvben pólót, mert ugye félt, hogy valaki véletlenül megérinti (itt hadd tegyem hozzá, hogy a fülszöveg nagyon spoileres...). Meg minimum kértem volna valami halott cuccot a háttérbe. Ha nem is embert (Kale esetében port), legalább valami elszáradt növényt, vagy a lába nyomán halott füvet. De összevetve így is jó lett a borító.

A szereplők jól kidolgozottak voltak, legalábbis személyiségileg. Kaleről például csak annyit tudunk, hogy jégkék a szeme, fekete göndör a haja, izmos, és hihetetlenül jóképű. Hát ja, én bírom az olyasmit is, hogy kiugró arccsont, vagy éppenséggel nem kiugró arccsont, esetleg mélyen ülő szemek. Egy ennyit minimum. Dús a szempillája, avagy nem? Szóval így kicsit.... öhm... szóval nem volt teljes.
Deznee-t kifejezetten bírtam, tökös csaj, aki minden gondolkodás nélkül ledeszkázik egy 5 méter magas bomladozó pajta tetejéről, leugrik egy hídról egy gumiszalaggal a bokáján, 120 km/h-val száguldó kocsi motorháztetején utazik, betör a suliba, hogy az igazgató irodájában, az asztalon smároljon a pasijával... egyszóval bevállalós lányka. Valamiért mindig Dizninek ejtem a nevét (értsd: Disney), bár lehet, hogy nem hibázok, csak én gondolom úgy. De csak nem hívják Disneynek?! Eleinte felfogni sem tudtam, hogy miért jó neki, ha bosszantja az apját. Nem azt mondom, biztos szórakoztató hobbi, de akkor is... De megértettem. 8 éves kora óta nincs jóban az apjával (és még finoman fogalmaztam), és azon volt, mindig azon volt, hogy valami reakciót kicsikarjon lélektelen, szívtelen, rideg apjából. Sajna nem igazán jött össze.
SPOILER!
És az a mocsok apja azt hazudta neki, hogy halott az anyja, pedig nem, csak fogva tartják!!! És jujj, de nagyon bőgtem amikor találkoztak, anyám!!!!
SPOILER VÉGE!
Kale rendes srác, nagyon cuki volt, ahogy ismerkedett a "kinti világgal" : rázogatta a pendrivet-ot hogy "kijöjjön" belőle az info, rácsodálkozott a sajtrudacskára, és megkérdezte Dezt, hogy milyen az a csók. Na igen, jókat mosolyogtam rajta.
Alex, Dez volt pasija, aki egy szemét, mert megcsalta Dezt. Eleinte mérges voltam rá, de én, mint a természet törvényeivel szembeszálló emberi lény, őt jobban bírtam Kale-nél. Egy ideig. Aztán nagyon, de nagyon megutáltam.

A történet nekem kifejezetten tetszett, igaz, sok könyvvel ellentétben egyszer sem nevettem fel hangosan. Sem halkan. Maradtam a mosolygásnál. Na meg a sírásnál. De nem nevettem. Hiányoltam a humort. Lehet volt volt benne, de nekem nem tűnt fel, és én köztudottan humorfüggő meg romantikafüggő, könyvfüggő, zenefüggő   vagyok. Amit még sajnáltam, az az, hogy túl gyorsan kiderült Dez immunitása Kale érintésére --> értsd: az első 30 oldalon belül. Csak egy pincurkát később derült volna ki! De nem. Ez van, ezt kell szeretni. És ebből következik a másik problémám: Kale túl könnyen elfogadta, hogy hozzá tud érni egy élőlényhez. Ha már egyszer ilyen hamar kiderült, akkor legalább legyen egy kis dráma, amolyan "ezt nem lehet igaz" stílusban. Egyébként akciódús könyv, minden 10 oldalon van 2 bunyó, tehát akciókedvelők: jók az arányok!

Borító: 5/4
Szereplők: 5/4
Történet: 5/4      
Összesen: 15/12

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése