Őszintén szólva számítottam rá: szokásom, hogy nem fejezem be amit elkezdek. Elfogy a motivációm, elmegy a kedvem a dolgoktól. Sajnálatos módon ez a bloggal is megtörténik. Ahogy sorra befejeztem a könyveket nem tudtam egy szót sem írni róluk. Már a Mentsük meg Júliát! -nál is nehezemre esett értelmes gondolatokat gondolni, nemhogy szavakba önteni. Talán érzékeltétek is, hogy az utolsó értékelésnél inkább meséltem, mint véleményt fejtettem.
A könyvértékelést valamilyen szinten persze folytatni fogom - moly.hu-n, néhány mondatban, esetleg néhanapján hosszabban, ha sok mondanivalóm akad. De nem itt. A blogot nem törlöm ki: szolgáljon tanulságul másoknak és nekem egyaránt.
Most kezdtem jobban tisztelni a könyvbloggereket. Most, hogy már megtapasztaltam magamon, hogy milyen könnyen elfogyhat a motiváció, no meg a kedv, őszintén csodálom az olyan könyvkritikusokat, akik nem hagyták abba alig 3 hónap alatt - mint én.
Ezzel szégyenkezve búcsúzom is. Ezt a bejegyzést megérdemeltétek, az a néhány ember, aki olvasott engem. Az utóbbi időben nem volt bejegyzésem, és nagyon nagyon sajnálom, hogy nem is lesz.
