Jessica Day George: Éjféli bál

Eredeti cím: Princess of the Midnight Ball
Eredeti megjelenés éve: 2010
284 oldal
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
ISBN: 9789632454245
Fordította: Szakál Gertrúd

Fülszöveg:

Átok ül a tizenkét lánytestvéren. 

Rose hercegnő a legidősebb közülük, akik arra kárhoztattak, hogy mélyen a föld alatt, a gonosz Kőbezárt király palotájában táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve sújtja őket az átok, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. 

Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra – az igaz szerelemre. 

A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George ismét megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük.

Hát nem. Én például majdnem pontosan így ismertem a történetet. Vitatkoznék még a fülszöveggel: mesterien? Na ne röhögtessetek már. Ha nem tudnám, hogy nem ez az első könyve, még talán azt mondanám, hogy oké, első könyv, amatőr. De ez a második, és tudom, hogy az ember nem fejlődik sokat ennyi idő alatt, de na. Szóval ha ez ilyen lett, akkor milyen lehet az első könyve? Félek, de "szerencsére" nem vagyok jó angolos, úgyhogy ha akarnám sem tudnám elolvasni.

Címkézésnél is félve teszem ide a "mesefeldolgozás"-t, mert logikai értelemben ez nem az. Ez nem egy ismert mesének a feldolgozása, mert ez a mese, amit könyvhosszúságúra húztak. A fülszöveg alá egy - számomra - ismeretlen hölgy véleményét nyomtatták: 

„Sok minden tetszett ebben a regényben – például az elbűvölő meseszerűség –, de azt hiszem, legnagyobb hatással a kötögető főhős volt rám. Mégis hányszor bukkan az ember a világirodalomban olyan férfias férfiakra, akik – mellesleg – maguk kötik a zoknijaikat?” 

Az elbűvölő meseszerűséget én is megtaláltam volna benne, ha nem mese lenne, hanem meseszerű. És azt be kell vallanom, hogy a kötögető főhős rám is hatással volt. Bár azzal a részlettel vitatkoznék, hogy "férfias férfi", mert a) egy katonához képest elég nyámnyila alak és b) ha engem kérdeztek, úgy általánosságban sem volt túl férfias.

Az ilyen történetnél még spoilerezni sem lehet, mert szinte nem történik semmi. Amit meg spoilerezni lehetne, meg olyan egyértelmű, mint az, hogy elsüllyedt a Titanic. Aki nagyon kritizálni akarna, az elmondaná, hogy "de szemét vagy, elspoilerezted a film végét", de lássuk be, ezt még az is tudta, akinek még TV-je sincs. Vagyis nyugodt szívvel mondom el, hogy igen, ez az a tipikus happy end, amikor a szegény legény feleségül veszi a királykisasszonyt. Ne várjatok sokat a végétől.

Az én véleményem szerint mind a 12 hercegnő egy hülye liba, már bocsánat. Talán Lili volt az, akit egyedül bírtam, merthogy: mégis milyen mesében találkozol olyan hercegnővel, aki pisztollyal lődözi az ellenséget, és amikor eltalál egyet elvigyorodik egy "Ha!" kiáltás kíséretében? Én máshol nem láttam ebben hozzá hasonló szereplőt.
Senki mást nem tudnék kiemelni. A 12 lánytestvérből konkrétan kb 3 kapott "fontos" szerepet, és 5 meg is szólalt. A többinek még a nevére sem emlékszem. Sőt. A 12-ből tudom Rózsát, Lilit, Orchideát... ööö... ennyi. Nem alkottak maradandót, és az én agyam csak a fontos dolgokat jegyzi meg (khm, khm, ezért szoktam elfelejteni a leckét... :D), és velük nem volt érdemes foglalni a helyet a gondolataim között.

De a borító... az valami csodálatos. Nincs túlcsicsázva, van rajta egy cím és egy táncoló lány. Rendkívüli logikámmal arra következtetek, hogy Rózsa az. És az a ruha! Akarom! Most! :) Minden esetre ha újraolvasás szempontjából nem is, borítócsodálás miatt biztos le fogom még venni a polcról.

Ha kikapcsolódásra vágytok, ha olyan könyvet kerestek, amiben nincs min gondolkozni, akkor ajánlom. Egyébként kevésbé.

Ennyi tappancsot érdemel: