 |
| Megjelenés éve: 2012 356 oldal Könyvmolyképző, Szeged ISBN: 9789632454634 |
Fülszöveg:
A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál. Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami. Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.
MIÉRT???? Ó, ISTENEM, MIT VÉTETTEM ÉN A VILÁG ELLEN? MIÉRT LETT ILYEN HAMAR VÉGE?????? Felfogni nem tudom, hogy miért nem lehetett még 10 oldalt írni. Csak 10-et! Olyan nagy kérés ez? Ekkora "abszolút-nem-történetlezárást" hagyni az olvasókra? Komolyan? Legjobb tudomásom szerint még következő rész sem lesz! Annyira kíváncsi lettem volna a történetre még. Egy kicsit.... nagyon.
És miután ordibáltam egyet a világgal, megpróbálok értelmes mondatokat alkotni, amit lehetőleg nem csak én fogok érteni.
Egyre többször találkozom olyan magyar alkotókkal, akiknek angol vagy külföldi álneve van. Eme becses könyv alkotója is hungarikum, név szerint Balatoni Ilona. Sosem jöttem rá, hogy mi a névváltás előnye, meghálálnám ha felvilágosítanátok ebből a szempontból.
A borítóval úgy vagyok, hogy tetszik, de mégsem. Magyarázatképpen kifejteném, hogy imádom ezt az "olvad a száraz levél" stílust, csak nem tudom kapcsolni a történethez, ráadásul az egész nyáron játszódik, még csak lehulló őszi levelek sincsenek.
A történet alapja számomra új, nem találkoztam még hasonlóval, ám a szerelemi szál a legújabb "divat" szerint van itt is: eleinte az "utállak, mint a sz*rt" szitu van, utána meg az "elolvadok tőled". Ezzel semmi bajom nincs, bírom az ilyesmit :D Alex Tree olyan srác, aki olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, amivel a mai fiúk többsége nem. Amit még szerettem, hogy megtudjuk, hogy miért utálja Lenát, nem marad rejtély, és nem is a "csak" a magyarázat. Lena nagybátyját, Victort apjaként szereti, és azt hiszi, a lány csak a férfi pénzéért jött -- Alex egy olyan pasi, akit még úgy is rögtön megszeretsz, hogy a történet elején egy tahó.
Zoe, Alex húga egy életvidám, kicsit dilis lány, nagyon imádtam. Szinte mindig szómenése van, ha beszélni kezd, csak akkor hagyja abba, ha lelövöd egy ágyúval, közvetlen, kreatív és önzetlen, amiről legjobban az estélyi tanúskodik, amit Lenának adott ajándékba. Igazi barátnő, akit zokszó nélkül fogadnék el.
Victor egy segítőkész, aranyos nagybátyó, amolyan mosolygós, aki a te arcodra is mosolyt csal. Nagyon bírtam benne, hogy nem szállt fejébe a pénz; annak ellenére, hogy gazdag, teljesen normálisan viselkedik. Jót mosolyogtam a reakcióján is, amikor látta, hogy a fiú, akit fiaként szeret meg akarja csókolni az unokahúgát. Védelmező, páncélos lovag üzemmódba kapcsolt, és szépen leteremtette a srácot - meg Lenát is, persze.
Lena depressziós, aki magát okolja szülei haláláért, pedig azok repülőbalesetben hunytak el - sokkal inkább eltűntek, a testüket nem találták meg. Ezért apja végrendelete szerint Victorhoz költözik. A lány sok mindenért bánkódik: amikor a szülei utoljára elmentek otthonról, a lányuk csak félálomban köszönt el tőlük. Az, hogy Lena előre látta a halálukat, és mégsem figyelmeztette őket. Ugyanis Lena érző - ha megérint egy tárgyat, vagy egy személyt, annak beletekint a múltjába, a jelenébe, vagy a jövőjébe és ez nagyon megviseli a lányt. Kerüli az érintéseket, elzárkózik a világtól, amennyire csak lehet, kerüli a kapcsolatokat másokkal, nem ismerkedik, nem barátkozik. De mindez megváltozik, amint felszáll a magángépre, amit Victor küldött érte, és... megjelenik Zoe, aki mintha észre sem venné Lena zárkózottságát, bemutatkozik, és utána végigdumálja az egész repülőutat. A főhősnő eleinte feszengve, utána könnyedén becsatlakozik a beszélgetésbe, Zoe-n keresztül megismeri Victort, a Mindenhatót. Persze értelemszerűen fél: mi van, ha nem fogja szeretni? Mi lesz, ha Lena csak teher lesz neki? Szó sincs erről.
A helyszínválasztás megnyerő volt: Colorado, ami tulajdonképpen az Isten háta mögött van, ahol kilóméterekre vannak a legközelebbi szomszédok (a Tree családot leszámítva), a rengeteg ló, a farmer életmód. Mind-mind klassz volt. Ráadásul tökéletesen magam elé tudtam képzelni az egészet, a tájat, mindent. Ahogy Zoe leírta, az egyszerű volt, de minden szóval, minden betűvel egy újabb részletet festett le a fantáziám.
"– Úgy kell elképzelni, hogy akárhová mész, minimum két oldalról hóval borított hegyek vesznek körül, de a völgyben kifejezetten meleg van ebben az évszakban. Rengeteg a kisebb-nagyobb tó is arrafelé. Majd a saját szemeddel is látni fogod. Az erdő körülöleli az egész völgyet. Ha ősz közepén leszáll a köd, olyan, mintha sűrű pókháló fonná be a fákat. Félelmetes, ugyanakkor fantasztikus látvány. A levegő olyan tiszta, hogy ha beszívod, esküszöm, érzed, ahogy tisztul a tüdőd. Nem sokan élnek arrafelé, de a környék kárpótol mindenért."A könyv tele van humorral, szarkasztikus, cinikus megjegyzésekkel és gondolatokkal, nem hiányzik belőle az akció, van benne halott, majdnem-halott fontosabb szereplő, veszély és vészhelyzet, valamint nem az a nyálas romantika.
Ennyi tappancsot érdemel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése