 |
| Eredeti cím: Stephenie Meyer - The Host Eredeti megjelenés éve: 2008 520 oldal Agave Könyvek, Budapest, 2011 ISBN: 9789639868274 Fordította: Farkas Veronika |
A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.
Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni.
Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…
Sírtam a könyvön.
És sírtam a filmen is.
Nagyon, nagyon sokáig ült, várt és - szó szerint - nézett a polcomon. Igen-igen, én és a kreatív humorom, ugyebár, merthogy a könyvgerincen egy pupilla van, körülötte a földönkívüli, ezüstös írisszel. És, hogy csak értsétek mennyi is ez a "nagyon, nagyon sokáig": körülbelül január óta. Hozzáteszem, nem saját könyv, úgy kaptam kölcsön, és szerintem szegény kölcsönadó már el is felejtette a könyvecske létezését. Nem ártana visszaszolgáltatni neki.
Saját, kicsinyes, alaptalan okokkal halogattam az olvasását: Stephenie Meyer írta, akit én nem bírtam, mert nem tetszett a könyvéből készült film. Az Alkonyat. Most, így visszagondolva egy tökkelütöttnek gondolom magam. Most komolyan, megítélni egy írót a könyvéből készült film alapján? Ez normális dolog egyáltalán? Hát nem.
Nagyon kevés szereplőt szerettem meg annyira, mint Vandát. Erre valószínűleg annyit mondanátok, hogy "majdnem minden bejegyzésedben benne van, hogy szívedbe zártad ezt meg ezt a szereplőt", és igazatok lenne. De... legjobban úgy tudnám magyarázni, hogy van egy külön kis szoba az - immáron zsúfolt - szívemben. Ahol viszont kevesen vannak, olyanok, akik kivívták a tiszteletemet, akit igazán megszeretettem, megimádtam (van ilyen szó egyáltalán?). Feláldozná saját magát a gazdatestéért cserébe. Hallatlan! - legalábbis a lelkek szerint.
Ez az első Földet elfoglalós könyv amit olvastam, de viszonyításképpen láttam néhány ilyen filmet. Soha, szinte soha nem tudjuk, hogy mégis miért foglalják el a bolygót, nem látunk bele a gonoszak fejébe, nem tudjuk, hogy mit miért tesznek. Hogy miért pusztítanak, miért ölnek, miért rombolnak. A burokban viszont pont egy ilyen személy szemszögéből játszódik a történet - Vandáéból. A faj aki megszállja a bolygót, de tudjuk, hogy miért. Az írónő nagyon erősen kritizálja az mai emberek életmódját, és ezt a lelkek filozófiájához teszi. A lelkek nem ok nélkül jönnek a Földre, és ami a legszörnyűbb, hogy igazuk van. Itt él több milliárd ember ezen a bolygón és nem csinál mást, csak tönkreteszi. A Föld gyönyörű: az olyan apróságoktól kezdve, mint egy lepke vagy egy virág, egészen a hegyekig, a naplementéig, a folyókig, a vízesésekig, az erdőkig. A saját tippelésem szerint az emberek legalább 85 %-a ezt természetesnek, a sajátjának veszi. Pedig hálásaknak kéne legyünk, hogy ilyen szép helyen élhetünk, és abban a tudatban kéne élnünk, hogy ezt a helyet csak kölcsönbe kaptuk; hogy úgy kell majd visszaadjuk, ahogy kaptuk. Mert nem lesz a miénk örökké. A lelkek ezt pontosan látják: itt van ez a gyönyörű hely, és ezek az élőlények egyszerűen tönkreteszik a bolygót és egymást is. Jöjjünk ide és csináljunk békét, mert miért ne?
A film és a könyv között kevés eltérést fedeztem fel, főleg apróságokban: egy-egy hajszín meg ilyenek. Illetve a Gyógyítók és a Hajtók ruházatát, mert míg a könyvben a Hajtók feketében, a Gyógyítók pedig fehérben járnak, addig ezt a filmben meg lett cserélve. Vanda hajtójánál a legnagyobb a különbség a film és a könyv között:
Film: Magas nő, szőke hajjal.
Könyv: Alacsony nő, fekete hajjal.
Melanie erős lány, nem engedte, hogy teljesen elfoglalják a testét. Eleinte ő volt a zavaró tényező. A történet felétől már barát. Amikor Vanda úgy döntött, hogy visszaadja a testet jogos tulajdonosának őszintén meglepett, hogy pont Melanie tiltakozott a legjobban. Többek között azt is megsirattam, hogy nővéreként tekint Vandára és nem engedi elmenni.
A védőborító fülszövege szerint ("Egy test, két lélek és minden idők legizgalmasabb szerelmi háromszöge egy olyan világban, ahol az emberiség jövője a tét.") szerelmi háromszög van a
könyvben. Hát nagyon nem. Merthogy szerelmi négyszög. Ott van Vanda, Melanie testében. Jared Melanie-ba, Ian pedig Vandába szerelmes. Drukkoltam én fűnek-fának, már szinte mindenfélét kitaláltam, hogy leszez megoldva, amikor bevillant az ötlet. Melanie újra Melanie lesz és Jareddel lehet, Vanda pedig valahogy alakot ölt vagy ilyesmi és boldogan él Iannel. Hát, nem tévedtem nagyot :)
Jamie az egyetlen, aki nem csak Melanie-t és nem csak Vandát szereti. Szereti Melanie-t, mint nővérét. Szereti Vandát, mint egy barátot. Ezért nem akar Vanda tőle búcsúzkodni: tudja, hogy Jamie szétszakadna a választania kéne. Persze, hogy vissza akarja kapni nővérét. De Vandát sem akarja elveszíteni. Bírtam a kissrácot.
Kyle-ról annyit nyilatkoznék, hogy menjen a fenébe, csak a könyv végén volt kedves megnyilvánulása.
A borító egyszerű, de lényegre törő. Egy arc - feltehetőleg Melanie-é - a szemében levő lélek ezüstjével - feltehetőleg Vandával. A filmes borító is elnyerte a tetszésemet. Vanda és Mel a középpontban, kétoldalt Jared és Ian, mindketten a lányo(ko)n tartva a tekintetüket.
Ez az első Földet elfoglalós könyv amit olvastam, de viszonyításképpen láttam néhány ilyen filmet. Soha, szinte soha nem tudjuk, hogy mégis miért foglalják el a bolygót, nem látunk bele a gonoszak fejébe, nem tudjuk, hogy mit miért tesznek. Hogy miért pusztítanak, miért ölnek, miért rombolnak. A burokban viszont pont egy ilyen személy szemszögéből játszódik a történet - Vandáéból. A faj aki megszállja a bolygót, de tudjuk, hogy miért. Az írónő nagyon erősen kritizálja az mai emberek életmódját, és ezt a lelkek filozófiájához teszi. A lelkek nem ok nélkül jönnek a Földre, és ami a legszörnyűbb, hogy igazuk van. Itt él több milliárd ember ezen a bolygón és nem csinál mást, csak tönkreteszi. A Föld gyönyörű: az olyan apróságoktól kezdve, mint egy lepke vagy egy virág, egészen a hegyekig, a naplementéig, a folyókig, a vízesésekig, az erdőkig. A saját tippelésem szerint az emberek legalább 85 %-a ezt természetesnek, a sajátjának veszi. Pedig hálásaknak kéne legyünk, hogy ilyen szép helyen élhetünk, és abban a tudatban kéne élnünk, hogy ezt a helyet csak kölcsönbe kaptuk; hogy úgy kell majd visszaadjuk, ahogy kaptuk. Mert nem lesz a miénk örökké. A lelkek ezt pontosan látják: itt van ez a gyönyörű hely, és ezek az élőlények egyszerűen tönkreteszik a bolygót és egymást is. Jöjjünk ide és csináljunk békét, mert miért ne?
A film és a könyv között kevés eltérést fedeztem fel, főleg apróságokban: egy-egy hajszín meg ilyenek. Illetve a Gyógyítók és a Hajtók ruházatát, mert míg a könyvben a Hajtók feketében, a Gyógyítók pedig fehérben járnak, addig ezt a filmben meg lett cserélve. Vanda hajtójánál a legnagyobb a különbség a film és a könyv között:
Film: Magas nő, szőke hajjal.
Könyv: Alacsony nő, fekete hajjal.
Melanie erős lány, nem engedte, hogy teljesen elfoglalják a testét. Eleinte ő volt a zavaró tényező. A történet felétől már barát. Amikor Vanda úgy döntött, hogy visszaadja a testet jogos tulajdonosának őszintén meglepett, hogy pont Melanie tiltakozott a legjobban. Többek között azt is megsirattam, hogy nővéreként tekint Vandára és nem engedi elmenni.
A védőborító fülszövege szerint ("Egy test, két lélek és minden idők legizgalmasabb szerelmi háromszöge egy olyan világban, ahol az emberiség jövője a tét.") szerelmi háromszög van a
Jamie az egyetlen, aki nem csak Melanie-t és nem csak Vandát szereti. Szereti Melanie-t, mint nővérét. Szereti Vandát, mint egy barátot. Ezért nem akar Vanda tőle búcsúzkodni: tudja, hogy Jamie szétszakadna a választania kéne. Persze, hogy vissza akarja kapni nővérét. De Vandát sem akarja elveszíteni. Bírtam a kissrácot.
Kyle-ról annyit nyilatkoznék, hogy menjen a fenébe, csak a könyv végén volt kedves megnyilvánulása.
A borító egyszerű, de lényegre törő. Egy arc - feltehetőleg Melanie-é - a szemében levő lélek ezüstjével - feltehetőleg Vandával. A filmes borító is elnyerte a tetszésemet. Vanda és Mel a középpontban, kétoldalt Jared és Ian, mindketten a lányo(ko)n tartva a tekintetüket.
A filmet és a könyvet egyaránt ajánlom mindenkinek.
Borító: 5/5
Szereplők: 5/5
Történet: 5/5
Összesen: 15/15
Szereplők: 5/5
Történet: 5/5
Összesen: 15/15
Ennyi tappancsot érdemel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése