 |
| Eredeti cím: Cassandra Clare - City of Bones Eredeti megjelenés éve: 2007 470 oldal Könyvmolyképző, Szeged, 2013 ISBN: 9789632450957 Fordította: Kamper Gergely |
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.
Számítsatok rá, hogy a bejegyzés egy fanatikus rajongó ömlengése lesz :'D
Már harmadjára olvastam ki a könyvet (és láttam a filmet kétszer feliratosan és egyszer szinkronosan is), de még mindig megvan a varázsa. Első olvasásra imádtam, másodolvasásra már nagyon-nagyon-nagyon imádtam, most meg... huh... egyre jobban belezúgok a sorozatba. Kamper Gergelytől kitűnő fordítást kaptunk, a sorok szinte maguktól haladnak. A történet olvastatja magát, leköt, érdekes, izgalmas és akciódús. Cassie remek világot épített fel, olyat, amiben a legtöbb ember szívesen élne, aminek szívesen része lenne. A világ, amiben bár örök háború folyik, mégis szeretnéd, még is otthonodként tekintenél rá.
A világ, ami nem olyan unalmas mint az, amiben mi élünk.
Az ömlengésbe besűrítenék egy kis méltatlankodást is. Mi az, kérem szépen, a borítón, hogyA HALÁL EREKLYÉI? Halál ereklyéi a Harry Potterben van, kedves szerkesztők, a Harry Potterben! Kikérem magamnak: az angol sorozatcím is A VÉGZET EREKLYÉI, minden hivatalos helyen ezt tüntetik fel, minden magyar rajongói oldalon ez van, még a molyon is! Erre gyártanak ide nekünk - egy amúgy tetszetős - borítót, amin az szerepel, hogy A HALÁL EREKLYÉI!!! Phuuuu....
Alapjában véve amúgy jó, és bár arc nélkül (brühüü), de Jace szerepel rajta, alatta New Yorkkal, ami a történet helyszíne. Sokat gondolkoztam, hogy mik lehetnek azok a valamik a felhőkarcolók előtt. Végül arra jutottam, hogy mivel a cím egy helyszín is egyben, és Csontváros bejárata a manhattani temetőben van, ezért arra tippelnék, hogy sírkövek, és onnan nézzük a metropoliszt. Tehát a borító összességében találó.
A szereplők egyértelműen csiszolódtak a történet előrehaladtával.
Clary egyből a szívemhez nőtt, ritka, hogy olyan főhősnőt kapnak az olvasók, aki ki tud állni magáért és valós céljai vannak; akinek nem az a legnagyobb problémája, hogy lekéste a nagy árleszállítást a plázában. Clarynek két keresztneve van: Clarissa Adele. Utánanéztem a jelentéseknek, és megállapítottam, hogy ezek igazak a lányra. A Clarissa név jelentése tiszta, ami bár a démonharc miatt nem mindig szó szerint értetendő, a lány lelkére viszont kiválóan utal. Az Adele név jelentése pedig jó humorú, nemes. Valóban: Clary jó pár megjegyzést tett, ami vagy jó humorra utal, vagy csak egyszerűen vicces. És nemes is, de nem rangilag. Nem csak olyanért tud bűntudatod érezni, ami a legtöbb embernél reális. Példának okáért bűntudatot érzett amiatt, mert nem segített a barátainak a harcban, mert tudta, hogy neki is eszébe juthatott volna a koszos tetőablak, és ha azt kitöri, a fény végez az Abbadonnal. Én már ott tartottam, hogy legszívesebben megölelgettem volna Claryt, és elmondtam volna neki, hogy nem érdemes olyanért rágódni, ami nem az ő hibája. Az Árnyvadászok is, szinte soha nem találkoztak még Nagyobb Démonnal, nincs mit csodálkozni azon, hogy a sokktól mozdulni sem bírt.
Simon gondolkodásban sokat "öregedett" az utolsó oldalakra. Egyre érettebben szemléli a világot, bevallja az érzéseit. Az ő neve jelentésének is utánanéztem: a Simon név hallgatást jelent. Valamint héber név, ami szintén találó a zsidó vallású fiúhoz.
Na igen, most jön Jace. Az a tipikus pasi, akit az írók/írónők a főhősnő szerelmének célpontjává szoktak kitűzni. Eleinte ő is bunkó, pont, mint más könyvekben. Ő is szarkasztikus és egoista, pont, mint a legtöbb könyvben, és alapjában véve ez is a tökéletesen kiszámítható szerelmi szál lenne. De nem az. Egy csók csattan a történetben, és azután már össze is vesznek. Kibékülnek, de az utolsó csavarral úgy borul fel a happy end elképzelés, mint szélviharban a kártyavár. Olyan függővéget kapunk, amin tényleg rágódni lehet, és a legtöbb értékelésben ez úgy lett megfogalmazva, hogy "EZ NEM LEHET IGAZ!!!" meg "OMG!!!". Csupa-csupa nagybetűvel.
A Lightwood testvéreket eleinte nem bírtam (mármint az első olvasásnál, a többinél már eleinte is kedveltem őket :D), Isabelle számomra túlon-túl tökéletes volt, Alec pedig túlzottan utálatos. De őket is egyre jobban megismerjünk, és kiderül, hogy Isabelle tulajdonképpen totál dilis (persze csak jó értelemben), és az epilógusban megmosolyogtam a beszélgetését Claryvel. Szintén az epilógusban derül ki igazán, hogy milyen jó fej tud lenni Alec is.
Hodge, a kedves tanár, akit szinte rögtön a szívembe zártam, és sajnos túl elhamarkodottan. Senki sem az, akinek látszik.
Valentine-t úgy tudnám legjobban jellemezni, hogy a második keresztneve Pszichopata. Ő az a tipikus főgonosz, akit te magad is legszívesebben kínzási eszközök széles tárházával nyírnál ki.
Abszolút kedvenc :) Látogasd meg a magyar Árnyvadász rajongói oldalt itt. Nézd meg az összes Árnyvadász tarotkártyát itt. És itt megnézhetsz egyéb Cassandra Jean fanartot is a szereplőkről (vigyázat, SPOILERveszély!)
Ennyi tappancsot érdemel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése