 |
| Eredeti cím: Saving Juliet Eredeti megjelenés éve: 2008 292 oldal Könyvmolyképző, Szeged, 2009 ISBN: 9789632450612 Fordította: Robin Edina |
Fülszöveg:
Két Júlia, egyformán kétségbeesve…
Kaland, szerep, szerelem a Broadwayn és Veronában.A tizenhét éves Mimi Wallingfordnak olyan élete van, amiről a legtöbb lány csak álmodhat: főszerepet játszik a családja színházában a Broadwayn a Rómeó és Júliában. Ám a színészkedés nem az álma. Mimi azért küzd, hogy inkább orvosi egyetemre járhasson.A tizennégy éves Capulet Júlia magányosan éldegél – házi őrizetre ítélte a háborúskodás, amely a Montague-k és a Capuletek között dúl, vaskezű anyja pedig férjhez akarja adni. Bármit hajlandó megtenni, hogy elkerülje a házasságot, akár azt hazudja, hogy rémes fekély van a fenekén, akár veszélyesebb kalandra vállalkozik.A Rómeó és Júlia utolsó előadása előtt Mimi valóban elmenekül: a szívtipró rocksztár Troy Summerrel, serdülő lányok bálványával együtt varázslatos módon Shakespeare Veronájába csöppen. Amikor megismeri az igazi Júliát nem akarja tovább tétlenül nézni, hogy a története tragikus véget érjen.
De mi lesz, ha megváltoztatja a világ leghíresebb szerelmi történetét?
Visszajutnak-e valaha Troyjal a New York-i Broadwayre? A hideg rázza Troytól. Megtalálja Veronában az igazit?
Igen, tudom. Újabb újramesélt történet. De bírom az ilyesmit. Végy egy tízezer éves, közismert tündérmesét/drámát/legendát, spékeld meg valami nagyon extrával, és az egyenlet eredménye egy tök jó könyv lesz -- persze ha tudsz írni. És az előző hasonlathoz(?) híven kijelentem, hogy Suzanne Selfors remek matematikus.
Azt azért hozzáteszem, hogy nem sok viszonyítási alapom volt, ha az eredeti művet nézzük. Persze, annyit én is tudok - mint mindenki más -, hogy az eredeti sztori végén Rómeó és Júlia nagyon drámai módon kipurcan, meg ott van az a híres mondat, hogy "Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?" amire persze az osztályom eszetlenebbik fele úgy válaszol, hogy "Mert anyám így nevezett el" de ez most mindegy. De ennyiben ki is merül a Shakespeare ismeretem. De azt most kijelentem, hogy ez jobban tetszik. Két Júlia, egyformán kétségbeesve... kár, hogy Mimit nem Júliának hívják. Az első fordulat, ami valamilyen szinten beindította a történéseket, az maga Troy Summer volt, teljes rocksztár
valójában, a legtöbb könyves álompasihoz hasonló bunkó modorával, felajánlott csókleckéivel, és az olvasóban a tudattal, ami végigkíséri az egész könyvön, hogy "ó, a francba már, mit húzzátok annyit???", úgyhogy ismét a kiszámítható szerelmi szálra szolgál például a történet, de kit érdekel? :D Szerintem ha bármelyik könyvmolyt megkérem, hogy mondjon olyan könyvet, amiben egyáltalán nem kiszámítható leendő románc volt, val'szin gondolkozott volna egy darabig. Nem állítom, hogy nem tud mondani, de kiszámíthatóra könnyebben lehet példát találni. Sokat.
Mimi Wallingford egy híres színésznő és színháztulajdonos dédunokája, és ebből kifolyólag elvárják tőle, hogy családja hagyományait kövesse - ha akarja, ha nem. Mimi nem tiltakozik: amióta az eszét tudja a színpadon szerepel, magántanár tanítja, és nincsenek barátai. Soha nem volt lámpalázas, a színészkedés a vérében van, ám váratlan módon a századannyi Rómeó és Júlia előadásánál... leblokkol. Rosszul van, hányingerrel küzd, ennek ellenére kiküldik a színpadra... és kidobja a taccsot.
Jönnek a konfliktusok, Mimi rájön, hova tűnt a pénze, teljesen pipa lesz, és úgy tűnik, hogy az egyetlen pozitívum az életének ezen szakaszában az ajándék nyaklánc a hamuval teli üvegcsemedállal, amit a nagynénjétől kapott. Az újabb előadás előtt teljesen kikel magából, kiabál, életében először igazán kimondja a véleményét, majd kiviharzik a színházból - Troy utána. Aztán... aztán valahogyan eltörik a medál, a hamu mindkét fiatalt beteríti, köhögnek, nem látnak semmit... és bumm! Mimi nem akarja elhinni, amit lát, első önnyugtató gondolta a középkori piac és hiányzó felhőkarcolók láttán az, hogy középkori filmet forgatnak - ez persze önmaga sem hiszi el. Green Screen ide vagy oda, egész háztömböket senki nem tud nyomtalanul eltüntetni. És amikor felismeri a Rómeó és Júlia első jelenetét, rá kell döbbennie, hogy nincs máshol, mint Veronában. Persze először azt gondolja, hogy álmodik, de ez ellen az érve elég nyomós: ha az ember álmodik, nem töpreng azon, hogy akkor most álmodik, megőrült vagy ez a valóság. Eljut a Capulet család házához vidéki rokonnak kiadva magát, és a nagy vendégsereg miatt, akik minden vendégszobát elfoglaltak, Lady Capulet az eredeti dráma főszereplőjének
szobájába költözteti be. Mimi nem azzal a Júliával találkozik, akit William Shakespeare megálmodott és papírra vetett: nem egy páratlan szépség, aki érettebb a korosztályánál. Ő egy olyan Júliával találkozik, aki olyan, mint bármelyik más 14 éves, játékos, rosszalkodik, és őrületbe kergeti a nevelőnőjét; szeplős, kezelhetetlen hajú kislány, akit Mimi azonnal megszeret, és elhatározza: nem engedi, hogy Júlia sorsa beteljesedjen. Távol fogja tartani Rómeótól, hogy ne halhasson meg idejekorán a leányzó.
 |
| Broadway |
Mimi Wallingford egy híres színésznő és színháztulajdonos dédunokája, és ebből kifolyólag elvárják tőle, hogy családja hagyományait kövesse - ha akarja, ha nem. Mimi nem tiltakozik: amióta az eszét tudja a színpadon szerepel, magántanár tanítja, és nincsenek barátai. Soha nem volt lámpalázas, a színészkedés a vérében van, ám váratlan módon a századannyi Rómeó és Júlia előadásánál... leblokkol. Rosszul van, hányingerrel küzd, ennek ellenére kiküldik a színpadra... és kidobja a taccsot.
Jönnek a konfliktusok, Mimi rájön, hova tűnt a pénze, teljesen pipa lesz, és úgy tűnik, hogy az egyetlen pozitívum az életének ezen szakaszában az ajándék nyaklánc a hamuval teli üvegcsemedállal, amit a nagynénjétől kapott. Az újabb előadás előtt teljesen kikel magából, kiabál, életében először igazán kimondja a véleményét, majd kiviharzik a színházból - Troy utána. Aztán... aztán valahogyan eltörik a medál, a hamu mindkét fiatalt beteríti, köhögnek, nem látnak semmit... és bumm! Mimi nem akarja elhinni, amit lát, első önnyugtató gondolta a középkori piac és hiányzó felhőkarcolók láttán az, hogy középkori filmet forgatnak - ez persze önmaga sem hiszi el. Green Screen ide vagy oda, egész háztömböket senki nem tud nyomtalanul eltüntetni. És amikor felismeri a Rómeó és Júlia első jelenetét, rá kell döbbennie, hogy nincs máshol, mint Veronában. Persze először azt gondolja, hogy álmodik, de ez ellen az érve elég nyomós: ha az ember álmodik, nem töpreng azon, hogy akkor most álmodik, megőrült vagy ez a valóság. Eljut a Capulet család házához vidéki rokonnak kiadva magát, és a nagy vendégsereg miatt, akik minden vendégszobát elfoglaltak, Lady Capulet az eredeti dráma főszereplőjének
Rómeó totál depressziós, és ebben a pontban meg is mutatkozik Troy nem létező tehetsége a színészethez: egy depressziós Rómeó nem szélesen vigyorogva lép fel a színpadra, és nem is integet oda a nézőközönségnek, akik persze már ettől is sóhajtozni kezd.
A borító szerintem úgy néz ki, mintha körbevágták volna a Mona Lisát és valaki, aki először kapta kezébe a photoshopot ráaggatott volna mindenféle hülyeséget: rágót meg napszemüveget. Nekem nem nyerte el a tetszésemet.
Ennyi tappancsot érdemel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése