 |
| Eredeti cím: Joss Stirling: Stealing Phoenix Eredeti megjelenés éve: 2011 314 oldal Manó Könyvek, Budapest, 2013 ISBN: 9786155220715 Fordította: Totth Gitta |
A tizenhét éves Phoenix a Közösséghez tartozik, egy bűnözőkből álló, természetfeletti erőkkel bíró savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyában az idő érzékelését manipulálni. A banda vezérének parancsára mindezt lopásokra kell felhasználnia, és a megszerzett dolgokat a bandavezérnek beszolgáltatni.
Yves Benedict, amerikai diák, aki nemrég érkezett Londonba. Phoenix pedig kiszemelte őt, Yves a következő áldozat. De a fiúról kiderül, hogy nem csupán egy célpont. Ő a sorsa, a lélektársa.
A Közösség azonban a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli.
Yves ezt felismeri, és tervet eszel ki, hogy a lányt kiszabadítsa a Közösségből, és legyőzze a bandavezért. De a Főnök az Yves és Phoenix közötti különleges kapcsolat erejét a saját céljaira akarja felhasználni…
Valamilyen szinten hadilábon állok magammal. A könyv túl rövid volt, olvastam volna tovább, de mégsem. Szóval lehet, hogy ez így kicsit furán hangzik, de így van. Nagyon hajaz az első részre, de ettől függetlenül jó kis egyszerolvasós könyv volt. Yves-ről igazából semmit nem tudtam meg, mert az írónő tulajdonképpen új történetet alkotott ugyanazzal az alaptörténettel/alapötlettel, az előző kötet főszereplőjének bátyjával a másodrangú főszerepben. De igazából olyan volt, mintha még mindig Zedről olvasnék, csak más néven. Phoenix sem túlzottan új személyiség, inkább Sky 2-nek nevezném. A történet is ugyan az: kiszámítható szerelmi szál, agymanipuláló főgonosz, csakazértismegmentelek hozzáállás a férfi főszereplő részéről. Ami új volt, az az, hogy bár ezúttal is volt lövöldözés, el is találtak valakit a fákon kívül, és hogy a főhősnőnk egy tolvaj. Egy mocskos kis tolvaj, aki szeret lopni. Semmivel nem tudtam meg többet a többi, eddig jelentéktelen szerepű fivérről: sem Trace, sem Will, sem Uriel. Viszont jó volt kívülállóként olvasni Zed és Sky kapcsolatáról, valamint örültem neki, hogy Sky és Phee jó barátnők lettek.
Számomra már kicsit sok volt az FBI, nem értem miért kell mindig ott lenniük a finálénál.
Ééés kicsit unom már az angol-amerikai románcot. Zednél és Skynál még jó volt, meg semmi bajom nem volt vele, de most miért kellett ugyan ezt? Ott van még minimum 100 ország a világban, miért nem lehetett Phee mondjuk francia. Az tök muris lett volna ha az akcentust vesszük. Vagy német, esetleg spanyol. De nem, az írónő nagyon ragaszkodott Angliához. Ha mégis az Egyesült Királyságon belül akart maradni, akkor én még Walest is díjaztam volna. Ismét hiányoltam a humort, csak egyszer kaptam hisztérikus röhögőgörcsöt, amikor elképzeltem Phee leírása alapján SPOILER! az esküvőt a tanácstalanul álló pappal, amikor az apa helyett Yves tesói kisérték Phoenixet az oltárhoz, és amikor a pap megkérte az egyiküket, hogy vezesse fel az arát, mind a hatan egyszerre kiabálták, hogy "Én! Én! Én! Én! Én! Én!" SPOILER VÉGE!
A borító számomra megint jellegtelen, ezúttal esetleg annyiban találó, hogy a cím egy főnixben van, ami ugye a Phoenix név jelentése.
Tehát összefoglalva a történet ugyanúgy tetszett, mint az első, csak kicsit olyan, mintha ugyanazt olvastam volna újra némi extrával és szemszögváltással.
Borító: 5/3
Szereplők: 5/3
Történet: 5/4
Összesen: 15/10
Szereplők: 5/3
Történet: 5/4
Összesen: 15/10
Ennyi tappancsot érdemel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése