Böszörményi Gyula: 9... 8... 7...

Fülszöveg:

2007. Budapest

Valami elkezdődött!
Valami felébredt!
Azt hiszed, csak játék?
Azt hiszed, téged nem érint?

Akkor nézz a borítón lévő lány szemébe, és… tartsd nyitva a szemed!

Ha mered!

Vedd kezedbe ezt a könyvet, s ha olvasni kezded, a tüdődben mindig legyen tartalék levegő, hogy még időben kiálthass:

„Exi ab seo!"

Ritka, de nem találok szavakat. Miután kiolvastam, az ugrott be először, hogy nem értem, miért olvasták ezt a könyvet... nem is inkább művet, esetleg alkotást, ilyen kevesen. Életemben először olvastam Böszörményi Gyulától, és a "nem bántam meg" nem írja le azt, amit most érzek. Egész egyszerűen imádtam. Egész egyszerűen csodálatos volt. Egész egyszerűen kedvenc lett.

A borító egyszerű, de hatásos. A képen egy ködgrufti látható, és én személy szerint Synerellára tippelnék. Minden esetre tökéletesen illik a történethez, egyszóval történethű. A cím rejtélyes, a trilógia címe egy visszaszámlálás: 9... 8... 7... ; 6... 5... 4... ; 3... 2... 1... . Ez volt az, ami először felkeltette az érdeklődésemet, és ösztökélt, hogy az olvasott könyvek közé kerüljön.

A szereplők ezúttal nem csak a két véglet személyiségek voltak. Nem volt jó szereplő. Volt nagyon rossz, és ezek után a fokozatok. Volt olyan, aki a történet elején jó, a végére már őrült és gonosz lett. Volt aki kihasználta más bizalmát, voltak hazugok, voltak, akik nem mindig mondtak igazat, volt rengeteg beteges démonfanatikus, akik már fiatalon azon agyaltak (már ha volt nekik), hogy melyik fődémon fattyai közül fognak választani. Az is kiderült, hogy a démonok nem csak gonoszak, hanem jók is lehetnek.
Lilith sem volt jó. Vagyis jó volt, de mégsem. Szökött, tilosban démont idézett, hazudott. De nincs olyan ember a kerek világon, aki csak jó. Mindenkinek van jó és rossz oldala is.

 "Egyre kevésbé bíztál a válladon ücsörgő ördögben. Helyette Xilkát kezdted kedvelni, aki...- A másik vállamon trónoló „józan ész" képviselője."

Synerella eleinte szimpatikus volt, de egyre jobban vált utált személlyé. Őszintén szólva én úgy jellemezném, hogy egy őrült, aki ha akar tud úgy viselkedni, hogy ezt ne vegyék észre. És ebből adódóan hazug. Nem szimplán "néha hazudik". Semmi nem igaz róla. A nevén kívül.
Tomaso egy aljas kis disznó, aki kihasznál másokat, és mindig megússza. Mert gazdag, jóképű, és az apja fontos személyiség. A könyv legelső mondata tökéletesen jellemzi: 

"A fiú szőke, tizenhat éves, kék szemű és aljas."

A történet kiszámíthatatlan volt. Sosem tudtam mi fog történni, a logikusnak tűnő helyett az esetek többségében pont a logikus ellentéte történt. Nem is beszélve a legutolsó fordulatról, amitől megállt bennem az ütő. Ez korántsem egy szokványos fantasy. Magyarországon játszódik egy új, ismeretlen világban. Démonok uralkodnak az embereken, akik önként, sőt, szívesen fogadják be magukba a fattyúkat. De mindig vannak lázadók. Mindig. Te is olvasd el Lilith történetét, és éld át vele a kalandokat! Nem fogod megbánni! :)

Borító: 5/5
Szereplők: 5/5
Történet: 5/5*       
Összesen: 15/15*