Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

Eredeti cím: Gail Carriger - Soulless
Eredeti megjelenés éve: 2009
374 oldal
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
ISBN: 9789632453118
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. 
Elsősorban azért, mert nincs lelke. 
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. 
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. 
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? 
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála                                                                   melasztorta?




Kevés könyvön szórakoztam ennyire életemben, de... Jesszus. Igazán szórakoztató regény, ráadásul nem a humor miatt. Egyszerűen olyan vicces helyzetekbe keveredtek a főhőseink, hogy poén nélkül is nevettem rajta. Miss Alexia Tarabotti figyelemre méltó személyiség, rögtön megszerettem. 19. századi, okos nő, akit nem érdekel a divat, legalábbis csak egészséges mértékben! Ez ritka dolog, viszonyítsunk csak a féltestvéreihez, akiknek addig terjed az agyuk, hogy legújabb divat meg férjhez akarok menni. Olasz, barnabőrű, nagyorrú nő, akibe az élete során beleverték, hogy csúnya és haszontalan. Kinézetre egyébként a borító olyan eget rengetően hibás, hogy elképesztő. Itt egy fehér bőrű, mostesekhanyatt tartásban álló/haladó hölgyemény szerepel. Alexia teljesen más, vagyis

oltárit bakiztak a modellválasztással. De örülök neki, hogy szerepel az elmaradhatatlan napernyő. Valamint ismét kitértem a hitemből: az isten szerelmére, fogják már fel, hogy egy magyar könyvnek magyarul kell feltüntetni a címét! Tehénbetűkkel az angol-, és hangyabetűkkel a magyar cím. Kikérem magamnak! Illetve túl modern a cím formája, kinézete. Fekete háttérrel, elmenne egy Call of Duty CD tokra, de ide?! 19. század, aranyom! Tömören: a borító nem nyerte el a tetszésemet.
A szereplők remekül kidolgozottak voltak, és nem csak 1-2 tulajdonságuk volt, ahogy azt sok könyvben tapasztaltam. Alexia merész, makacs, érdeklődő személyiség, soha nem végez félmunkát, harcias, a sarkára áll, ha kell. Nem hagy annyiban egy veszekedést, addig folytatja, amíg nem ő nyer (és bizony kevés vitában nem győzött még), vénlány létére (ne értsetek félre, ez mai szemmel teljesen normális, merthogy Alexia mindössze 26 éves) nem roskadt össze, hogy soha nem lesz férjem, sőt, egyenesen örült neki.
A Lord Macconnal való huzakodásaikat kifejezetten élveztem, valamint magát Lord Maccont

is megkedveltem, majd egyre jobban kezdtem szeretni. Védelmező farkasember, általában komor ábrázattal, de Alexia sok beszólása után "fájdult meg a torka" és köhögött kicsit. Természetesen ezzel palástolva feltörő nevetését. Azt kell mondjam, vannak perverz hajlamai, az átlagosnál talán kicsit több, bár lehet, hogy csak én ítélem el, és az a helyzet, hogy Alexia bár lélek tárgyában kevéssel áldotta meg a sors (pontosabban semennyivel), talán ilyen szempontból mégse olyan "üres".
Lyall professzort eleinte kissé furcsának találtam, de végül is, őt is megkedveltem. A hűséges, segítőkész bétahím, valamint illemtudó, és ami a leghihetetlenebb: hogy pletykás. Egész egyszerűen olyan meglepetésként ért a tény, hogy a csendes, eszes professzor elpletykálta, hogy SPOILER!  Lord Maccon és Alexia mit műveltek az utca közepén, éjszaka. Angolul úgy írnám le, hogy make out, merthogy erre magyar szavunk, az nincsen. SPOILER VÉGE! A viaszképűtől  -Alexiához hasonlóan - én is undorodtam. Ugyebár, a szokásos szöveg, miszerint reklamáció a gyártónál, reklamálok is, merthogy ki nem állhattam azt a pszichopata Mr. Siemons-t, de végül is, ki az aki szívleli a gonoszokat? Véleményem szerint senki, bár előfordulhat az ilyesmi...

Kedvenc idézeteim:
[SPOILERMENTES]

Miss Tarabotti előreszökkent – már amennyire ez három alsószoknyával 
és turnűrrel súlyosbított abroncsos taftszoknyájában lehetséges volt.

<<<>>>

– Jóságos ég – szólt Alexia – ez meg micsoda magán? Mintha a vadásztávcső és valamiféle színházi látcső  félresikerült nászának szerencsétlen gyümölcsét látnám. És mi a neve? Bifokuláré? Viziográf?

<<<>>>

Alexia feltápászkodott, így Lord Maccon láthatta, hogy véletlenül pont egy lesodort párnára sikerült ájulnia. A gróf el is vigyorodott, de amikor Alexia gyanakodva nézett rá, gyorsan visszatért előbbi, komor ábrázatához.

<<<>>>

– […] Aggódó barátként kötelességem utánajárni, mennyire viseli meg a hír érzelmileg. 
– Rémes lehet szegénynek – szólalt meg Alexia, mert nem bírt tovább hallgatni. – Emberek gondolkoznak, ráadásul az agyukkal, és pont a szomszédban! Ez igazán tragikomikus.

<<<>>>

– Mondja, miért jár össze folyton ezzel az alakkal? 
Miss Tarabotti megigazította a szoknyáját, rakott szegélyét antilopbőr csizmácskájára terítette, majd némi habozás után így felelt: 
– Kedvelem Lord Akeldamát. 
A gróf erre határozottan felélénkült. 
– Hogy micsoda?! Jézus szerelmére, hát miféle csellel kábítja magát? Széjjelrúgom a ványadt valagát a mitugrász senkiházinak! 
– Lehet, hogy még élvezné is.

<<<>>>

– Erre semmi szükség! – csattant fel amaz, kitérve a rúgás elől. 
Miss Tarabotti nem tudta eldönteni, vajon a férfi a sikolyt vagy a rúgást találja szükségtelennek, tehát megismételte mindkettőt.

<<<>>>

– Maga lopta el a NYIHA-feljegyzéseket – közölte Alexia vádlón. 
Mr. Siemons megrázta a fejét. 
– Nem, drágám, mi kiszabadítottunk és biztonságba helyeztünk néhány fontos dokumentumot.

<<<>>>

– […] Kell valami politikai ütőerő, ha érted, mire gondolok, és a dévánnak ma éjjel nem 
sok hasznát vehetnénk. Telihold, meg minden. Vau, vau. Na, gyerünk, pucolj már!

<<<>>>

Mrs. Loontwill elájult. 
Alexia szerint hosszú idő óta ez volt az anyja legértelmesebb cselekedete.

[SPOILERES]

– Tudja, grófom, az ön heves ellenérzése vámpír barátom iránt akár féltékenységnek is tűnhetne, amennyiben a gondolat nem volna már önmagában is abszurd. Mármost hallgasson ide, hogyha egyszerűen csak hagyná, hogy… 
Lord Maccon ekkor eleresztette Tarabotti kisasszony karját, 
megállt, megfordult, és Alexia legnagyobb meglepetésére egyenesen szájon csókolta.

<<<>>>

Mrs. Loontwill pont azt tette, amit bármely jól felkészült anya tenne, aki hajadon lányát egy úri farkasemberrel ölelkezve találja: igen látványos és még annál is hangosabb hisztériás rohamot kapott.

<<<>>>

– Hát akkor, szerelmem – szólalt meg Alexia valami különös merészséggel —, mehetünk? 
A gróf megindult, aztán megtorpant, és mozdulatlanul megállt. 
– Az vagyok? 
– Hogy micsoda? – Miss Tarabotti zavart tettetve lesett ki rá kusza fürtjei mögül. Nem, szó sem lehet róla, hogy megkönnyítse a gróf dolgát. 
– A szerelme? 

– Nos, ön farkasember, skót, mezítelen, talpig véres, és én mégis fogom a kezét.

<<<>>>

– Nem vagyunk itthon! – rikoltotta Mrs. Loontwill Floote után. – Senkinek! 
– Nekem itthon vannak, asszonyom – közölte egy igen tekintélyes hang. 
Azzal belépett Anglia királynője.

<<<>>>

– Provokálsz, Lady Maccon? 
[…] 
– Holtomiglan.

Borító: 5/2
Szereplők: 5/5
Történet: 5/5     
Összesen: 15/12

Mostantól bevezetem az összegértékelést, és ezek a pontok lesznek feltüntetve a címkéknél is :) Tappancsot választottam, remélem nem copyztam vele senkit :)

A képeket az MTV Geek oldaláról szedtem.