Dan Wells: Partials - Részben ember

Fülszöveg:

Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.

Életemben először találkoztam olyan könyvvel, aminek a borítója egy jelenet (itt egy álom, speciel) a történetből. Igaz, annyi hibádzik, hogy az épületek (amik eléggé emlékeztetnek engem Detroit-ra) nem dőlnek éppen össze.
Ami ismételten zavar: angol cím feleakkora betűkkel, mint a mögötte található felhőkarcolók, és a magyar cím, ami körülbelül ötödrésze az angolnak. 

A szereplők.
Kira temperamentuma, a segíteni akarása kivívta a tiszteletemet.
Marcus aranyos srác, de attól, hogy első alkalommal nemet mondott arra, hogy elmenjen a barátaival, a falnak mentem. Amikor következőleg már velük tartott, valamennyire kiengesztelt. Meg hát az utolsó....
Xochi. Érdekes név egy érdekes személyhez. Aranyos, túlbuzgó, vidám csaj, aki imádja a zenét. És a zenelejátszói miatt a többiek nem használhatják a generátort. Ejnye.
A szenátorokat kifejezetten utáltam, főleg, hogy Kira dicsőségét a sajátjuknak állították be.

Isolde keveset szerepelt, de ettől függetlenül bírtam, és az egyik kedvenc részem, amikor berúg.
" Isolde megint húzott egyet az üvegből.- Az alkohol fogyasztása a terhesség alatt elzárással és teljes körű megfigyeléssel büntethető - idézte. - Most kell kiélveznem.- A babád fontosabb a jogaidnál - kommentálta Xochi. - A Szenátus szemében csak egy két lábon járó anyaméh vagy." A történet eredeti legalábbis még nem találkoztam hasonlóval. Esetleg annyiban, hogy sok elméletet hallottam arról, hogy majd a jövőben, a robotok feltalálása után azok fellázadnak az emberiség ellen. De ezekben mind rabszolgasorba kerültünk, nem pedig kihaltunk. Vagyis majdnem. A történet szerint a Föld lakossága 99%-a (a könyvben ezredes pontosággal van megadva) meghalt. Na meg persze az ellenségek itt tulajdonképpen nem robotok. Hanem emberi külsővel rendelkező, génkezelt gépek. Csakhát nincsen bennük fém, meg olyanok, amik a gépekben szoktak lenni. Idő szűkében sokkal tovább tartott kiolvasni, mint gondoltam, most sem otthonról írok. De ez nem a könyv hibája, nagyon is fenntartotta az érdeklődésemet. A történet középén már sejtettem, hogy nem csak a Részlegesekre vonatkozik a cím. De nem akarok spoilerezni.

Borító: 5/4Szereplők: 5/5Történet: 5/5     Összesen: 15/14